Olvastam egy nagyon izgalmas cikket a Lahti University Campus oldalán, amely arról számol be, hogy egy finn kutatásban már egy hónap alatt mérhető változásokat tapasztaltak óvodáskorú gyerekek immunrendszerének működésében, miután természetesebb, erdőszerű elemekkel alakították át az óvodaudvarukat. A cikk címe is erős állítást fogalmaz meg: A forest-based yard improved the immune system of daycare children in only a month – vagyis egy erdőalapú udvar egyetlen hónap alatt javította az óvodás gyerekek immunrendszerének szabályozását.
A kutatásban finn óvodák udvarait alakították át úgy, hogy a korábban kavicsos, burkolt vagy kevésbé természetes felületekre erdei aljnövényzetet, gyeptéglát és ültetőládákat helyeztek ki. A gyerekek nem csupán nézték ezeket a zöld felületeket, hanem rendszeresen kapcsolatba is kerültek velük: játszottak, ültettek, gondozták a növényeket, vagyis a természet része lett a mindennapi óvodai életüknek. A vizsgálatban 3–5 éves gyerekeket figyeltek meg egy hónapon keresztül, összesen tíz lahti és tamperei óvodában.
A cikk legfontosabb üzenete számomra az, hogy a természet nem pusztán „szép háttér” a gyerekek életében, hanem biológiai szinten is kapcsolatban áll az egészségükkel. A kutatók azt találták, hogy a természetesebb udvaron játszó gyerekek bőrén nőtt a mikrobák sokfélesége, és olyan immunológiai változások is megjelentek, amelyek az immunrendszer kiegyensúlyozottabb működésére utalnak. A tanulmány szerint a természetes környezettel való ismételt, heti öt alkalommal történő kapcsolat hatással volt a gyerekek bőr- és bélmikrobiotájára is.
Ez azért különösen fontos, mert a modern városi életmód sokszor túlságosan steril, túlságosan elszakított a természettől. A magas higiéniai szint, a burkolt felületek, a zárt terekben töltött idő és a kevés talajjal, növénnyel, avarral, fával való érintkezés mind csökkenthetik azt a mikrobiális sokféleséget, amellyel a szervezetünk találkozik. A cikk szerint ez a csökkent sokféleség összefüggésbe hozható az immunrendszer zavaraival, például allergiás és autoimmun folyamatokkal.
A kutatás eredeti tudományos háttere is figyelemre méltó. A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány címe: Biodiversity intervention enhances immune regulation and health-associated commensal microbiota among daycare children. A tanulmány az első olyan humán intervenciós vizsgálatok között szerepel, amelyben városi környezetben tudatosan növelték a biodiverzitást, majd vizsgálták ennek hatását a gyerekek mikrobiomjára és immunológiai mutatóira.
Számomra ebben a kutatásban az a legerősebb, hogy nem valami bonyolult, elérhetetlen megoldásról beszél. Nem arról van szó, hogy minden óvodának azonnal egy erdő közepére kell költöznie. A vizsgálat éppen azt mutatja meg, hogy a természet közelebb hozható a gyerekekhez: erdei aljnövényzettel, bokrokkal, korhadó fával, avarral, ültetőládákkal, változatosabb zöldfelületekkel. Ezek nem luxuselemek, hanem az egészséges gyermekkori környezet részei lehetnének.
A cikkben Aki Sinkkonen kutató azt is hangsúlyozza, hogy az óvodák udvarait érdemes lenne zöldebb, természetesebb területekké alakítani, mert ez nemcsak az immunrendszer szabályozására lehet kedvező hatással, hanem a gyerekek mozgásfejlődésére, figyelmére és természethez való kapcsolatára is. Ez a gondolat különösen közel áll hozzám, mert az erdőpedagógia és az erdőfürdő szemléletében is központi szerepe van annak, hogy a természet nem külön program, hanem alapvető emberi közeg.
Pedagógiai szempontból ez a kutatás azért is nagyon értékes, mert megerősíti azt, amit a természetben dolgozó szakemberek gyakran tapasztalnak: a gyerekek másképp vannak jelen a természetes térben. Többet mozognak, szabadabban figyelnek, érzékelnek, kérdeznek, kísérleteznek. A talaj, a levelek, a fák kérge, az illatok, a nedvesség, a rovarok, az évszakos változások mind olyan ingerek, amelyek nem mesterségesen túlterhelik, hanem természetes módon hangolják az idegrendszert és a figyelmet.
A cikk egyik gyakorlati üzenete nagyon egyszerű: a gyerekeknek rendszeres, közvetlen természetkapcsolatra van szükségük. Nem elég, ha plakátokon, tankönyvekben vagy digitális képeken találkoznak a természettel. Fontos, hogy sarazzanak, leveleket gyűjtsenek, földet fogjanak, ültessenek, fákat figyeljenek meg, eső után pocsolyák mellett játsszanak, és megtapasztalják, hogy a természet nem piszkos, hanem élő.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden higiéniai szempontot el kellene engedni. A kutatók is felhívják a figyelmet például a megfelelő oltottság, köztük a tetanusz elleni védelem fontosságára. De a túlzott sterilitás és a természettől való elszigeteltség nem azonos az egészséggel. Sőt, a cikk alapján úgy tűnik, hogy a szervezetünknek szüksége van arra a sokféle természetes mikrobiális kapcsolatra, amelyet egy élő, biodiverz környezet nyújt.
Ez a finn példa nagyon jó irányt mutat óvodáknak, iskoláknak, szülőknek és várostervezőknek is. A gyerekbarát környezet nem feltétlenül a legsimább gumiburkolatot, a legtisztább műanyag játékot és a legjobban kontrollált udvart jelenti. Lehet, hogy sokkal inkább azt, ahol van árnyékot adó fa, változatos növényzet, avar, föld, víz, madárhang, rovarélet és egy kis szabadság a felfedezésre.
A cikk elolvasása után még erősebben érzem, hogy az erdőpedagógiai és erdőfürdő szemlélet nem csupán kellemes kiegészítője a nevelésnek, hanem fontos egészségvédő és fejlődéstámogató irány is lehet. A természethez való visszakapcsolódás nem nosztalgia, hanem nagyon is korszerű válasz egy városi, túlterhelt, sokszor természettől elszakított életmódra.
A teljes angol nyelvű cikk itt olvasható: A forest-based yard improved the immune system of daycare children in only a month, Lahden Yliopistokampus.
