Az erdőfürdő – japánul shinrin-yoku – az erdei atmoszféra tudatos, érzékszervi befogadásának gyakorlata.
Nem vízben fürdünk: a „fürdőzés” azt fejezi ki, hogy látással, hallással, szaglással, tapintással és testérzetekkel merülünk el a körülöttünk lévő élő világban. A kifejezést Japánban 1982-ben kezdték használni; a gyakorlat azóta nemzetközileg is elterjedt.
Nem a kilométer számít
Egy erdőfürdőn rendszerint sokkal rövidebb távot teszünk meg, mint egy hétköznapi kiránduláson. Lassan haladunk, megállunk, érzékelünk, és időt hagyunk az egyéni felfedezésre. Nem kell növényeket felismerni, különleges módon lélegezni vagy kiüríteni az elmét.
A cél nem egy előre meghatározott állapot elérése. A gyakorlat lehetőséget teremt arra, hogy a figyelem a feladatokról és a belső zajról fokozatosan a közvetlen tapasztalatra helyeződjön át.
Miben különbözik?
| Program | Elsődleges fókusz | Tempó és forma |
|---|---|---|
| Túra | Útvonal, mozgás, célpont | Folyamatosabb haladás, hosszabb táv |
| Természetismereti séta | Fajok, élőhelyek, ökológiai tudás | Magyarázat- és információközpontú |
| Szabadtéri meditáció | Meghatározott figyelmi technika | Többnyire irányított belső fókusz |
| Erdőfürdő | Érzékszervi jelenlét és természetkapcsolat | Lassú haladás, megállások, szabad meghívások |
Ezek a formák nem zárják ki egymást, de más céllal és módszerrel működnek.